“Barbu Vanda vagyok, klinikai pszichológus és pszichoterapeuta. Hivatásom útján személyes tapasztalataim indítottak el. Felejthetetlen számomra az a pillanat amikor először megtapasztaltam a terápiás környezet adta biztonságot, ahogy a hétköznapi életemből és szerepeimből kilépve lehettem az, aki vagyok minden érzésemmel és hibámmal együtt anélkül, hogy annak negatív következményei lettek volna rám nézve. Már akkor éreztem, hogy itt fontos dolog történik, egyféle varázslat, mert hogy egy olyan kis világ ez, ahol egy időre megszűnnek működni az életünket összetartó általános törvények és szabályok. Ekkor kezdett el érdekelni a pszichológia és tanulmányaimat ezen az úton indítottam el.
Ahogy elméleti tudásom egyre bővült, rájöttem arra, hogy mennyi tudomány van emögött és mennyi eszköz meg módszer áll rendelkezésemre abban, hogy szakemberként segíteni tudjak azoknak, akik elakadtak életútjukon. Az általános képzésem után klinikai pszichológiára és kognitív viselkedésterápiára szakosodtam. Azért választottam ezt a terápiás irányzatot, mert átfogó elméleti tudást és bizonyítottan hatékony módszereket nyújt közel minden problémára. Ugyanakkor a munkám nem korlátozódik egyetlen terápiás irányzatra, azok használatát mindig az adott helyzet, a kliens igényei és a rendelkezésünkre álló lehetőségek határozzák meg.

Az általam használt terápiás módszerek közé tartoznak többek közt a kreatív terápiás eszközök, a mindfulness technikák, a sématérápia (ST), valamint az elfogadás és elköteleződés terápia (ACT) módszerei.
Nyolc évre visszanyúló szakmai tapasztalom során világossá vált számomra, hogy mi az, amiben szakemberként igazán jó és hiteles tudok lenni. Mivel dolgoztam állami és magánszférában gyerekkel és felnőttekkel egyaránt, betekintést nyerhettem abba, hogy hogyan hat az emberekre a gyermekkorban elszenvedett nem megfelelő bánásmód, az elhagyás és a bántalmazás, valamint abba is, hogy ezek a hatások miként kísérik végig az embert élete során. A felnőttekkel folytatott terápiás munka minden esetben visszatükrözte azt, amit a sérülést elszenvedő gyermekeknél élesben nézhettem végig.
Az évek során rájöttem arra, hogy minden terápiás segítséghez forduló felnőttben ott él valahol az a gyermek, akit elhanyagoltak, bántottak vagy elhagytak, és csak arra vár, hogy végre biztonságra és szeretetre találjon. Mindezt csak mi magunk tudjuk megadni neki, és ebben rejlik gyógyulásunk kulcsa is. Ugyanakkor pont ez esik leginkább nehezünkre, hiszen a nem megfelelő bánásmódnak és sérüléseknek köszönhetően hiányoznak az egészséges alapok. Viszont ha nyitunk az ismeretlen felé, és ebben szükség esetén segítséget kérünk, akkor új világok tárulhatnak fel előttünk!”